Valami elkezdődött: Kenya bevezeti a halálbüntetést az orvvadászokra

Kenya csodálatos és páratlan élővilága, a gepárdok, zsiráfok, elefántok, orrszarvúak és leopárdok elsődleges célpontjai az orvvadászoknak. Ezeknek az állatoknak a vadászata teljesen illegális, 2013-tól 200 000 dolláros bírságot vezettek be a gyilkolás visszaszorítására, de ez a büntetési tétel kevésnek bizonyult a cél eléréséhez.

Najib Balala a kenyai idegenforgalmi és vadvédelmi miniszter a kínai Xinhua hírügynökségnek nyilatkozta, hogy az Afrikában illegálisan vadászó és állatok életét kioltó emberek hamarosan halálbüntetéssel fogják magukat szembetalálni Kenyában. Egyelőre törvénybe még nem iktatatták a javaslatot, és szélsőségesnek tűnhet, de Balala szerint ez az utolsó esély, hogy megmentsék a rohamosan fogyó vadállományt a kipusztulástól.

Tény, hogy az orvvadászat megszüntetésére tett erőfeszítések az elmúlt években csökkentették a pusztítást, de nem állították meg, és még mindig kétségbeejtően sok vadállatot ejtenek el vagyonszerzés vagy egyszerűen csak a vadászat kedvéért. 2017-ben 69 elefántot és 9 orrszarvút ejtettek el, mely súlyosan veszélyezteti ezeknek a fajoknak a szaporodását és fennmaradását.

Ezzel a lépéssel borítékolható, hogy Kenya szembekerül az ENSZ-szel, akik a világon mindenhol a halálbüntetés visszaszorításáért küzdenek, sőt annak teljes eltörlését szorgalmazzák. Kenya viszont nem lát más megoldást arra, hogy megmentse vadvilágát.

Az sem véletlen, hogy a kínai hírügynökségen keresztül tudatták a világgal céljukat, hiszen az elefántcsontok 70%-a Kínába kerül, ahol szintén illegálisan, a fekete piacon találnak vevőre elképesztően magas áron. Az orrszarvúakat pedig azért vadásszák, mert egyes vélekedések szerint a szarvuk gyógyítja az impotenciát, a rákot, lázcsillapító és egyéb betegségekre is kiváló. Több mint 30 ezer dollárért tudják eladni, drágábban, mint az aranyat. Érthető tehát az orvvadászok és megbízóik indítéka.

Afrikában nemcsak az orvvadászok veszélyeztetik az elefántok és orrszarvúak életét, hanem a természetes élőhelyük területének drasztikus csökkenése is, mely szintén az emberi beavatkozásnak köszönhető. Eredeti élőhelyük ma már csupán 19%-a maradt fent, a többi utak építésének, növénytermesztésnek, állattenyésztésnek és egyéb emberi behatolásnak esett áldozatul.

Sokrétű tehát a probléma, az okozott kárt nem lehet helyrehozni. De kellő szigorral meg lehet fékezni és meg lehet akadályozni ezeknek a felbecsülhetetlen értékű állatok végleges pusztulását.

Forrás: Kutyabarát.hu / Bohata Krisztina