Ülök a buszon, nézelődök kifelé. Belekortyoltam a jegeskávémba, majd köhögtem kettőt. És ezután jött az éles hang…. “Vírusos, szállítsák le!”

Hirdetés

Nem hittem, hogy ilyen lehet… megdöbbentő…
Délután, hazafelé… metrópótló… egyre kevesebb ember a megszokott időben, tömeg nincs, de majdnem mindenhol ülnek… egy két ember álldogál. Már nem is tűnik furcsának. A megszokott arcok közül egyre kevesebbet látok.
A ma délután produkált érdekes szituációt. Ülök a buszon, nézelődök kifelé. Belekortyoltam a jegeskávémba, majd köhögtem kettőt. És ezután jött az éles hang…. “Víruuussss”!
Olyan hangosan sipított, hogy zenehallgatás közben is felfigyeltem rá.
Döbbenten nézek oldalra, majd mielőtt magam mögé tudtam volna nézni újra jött az a rettenetes hang…. “Vírusos, szállítsák le!”

És ekkor ér a tekintetem össze egy kb. 80 plusszos nénivel, aki nagyon serényen mutogat rám, mintha koronát látna a fejemen…

Hirdetés

Nagy elánnal elindul a vezetőhöz, mit sem számít neki a felrakott kordonszalag… és szól neki, hogy beteg van a buszon azonnal szállítsa le…miért engedik utazni? Van aki döbbent arccal, van aki rosszallóan néz a nénire, majd rám…
Én aki szinte minden helyzetben tud reagálni, most lefagytam és csak hüledezve figyeltem.
A vezető a megállóban mondja a néninek, hogy senkit nem szállíthat le, és a hölgy reméljük nem beteg, és nagy valószínűséggel munkából tart hazafelé, ezért utazik
… majd jött a kérdés a vezetőtől a néni felé irányulva…
– “netán ön is dolgozni volt?”
A néni szólni nem tudott ehhez… csak tovább szajkózta, hogy én vírushordozó vagyok és ő miattam lesz beteg.
Nem több…. EGY fiatalember volt aki az elképedt helyzetet megragadva mellém pattant, leült … és teljes tisztelettel szólt a néninek, hogy a hölgy velem van, tudomásunk szerint egyikünk sem beteg….de ugye sosem lehet tudni…és ne tessék haragudni de megtenné, hogy a saját érdekében leszáll a buszról?
Leszállt… ajtó becsuk… a néni tovább mondja…
A buszon csend…gondolatok… komor arcok….
Csak egy kacsintás, és két mosoly…
A kacsintás a sofőr ( köszönöm😉) … a mosoly az ismeretlen fiatalemberé ( ezt is köszönöm 😊 )… és az enyém…
Értem a félelmet… értek mindent, vagyis nem ezt most nem tudom értelmezni… csak megpróbálom feldolgozni.

Forrás: Facebook
Borítókép: Wikipédia

Hirdetés

Hozzászólások: