Szorzótábla skandálás, kék köpeny, hátratett kéz… – Ismerős?

Hirdetés

A hatvanas-hetvenes években még megszokott fegyelmezési módszer volt az iskolákban a hátratett kéz. Jelentkezni pedig fél kézzel kellett, mutató-középső ujj felemelésével, másik kezet a hát mögé
helyezve.

Abban az időben még óra előtt a tanterem előtt kettesével kellett sorakozni, az első óra előtt példamondatot mondtak a gyerekek közösen, ez általában egy ismert vers tanulással, munkával összefüggő részlete volt: pld. “Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”

Az első nagyszünetben a gyermekek az osztályteremben fogyasztották el uzsonnájukat, az alsó osztályokban a tanár felügyelete mellett.

A reggelihez pedig vászonszalvéta, kispohár is dukált. A tanítás végén a tisztasági felelős ellenőrizte, hogy a nebulók nem hagynak-e a padban szemetet. A tábla letörlése a hetes feladata volt. És a gyülekezési időben a rend fenntartása.

Hirdetés

Ekkor még fegyelmezési eszköz volt a körmös – bár nem hivatalosan, a szülők nem berzenkedtek ellene. Sokszor előfordult a kollektív büntetés, ami ma már nem megengedett.

Számolni “számológéppel” – abakusszal – tanultak, minden osztálytan állt egy, és minden gyerek találkozott vele közelebbről is, hisz a felelések egy része ott zajlott le. Mind a betűk, mind a szorzótábla az osztályterem falán ki volt táblázva. Elsőben hangosan olvastatták róla a gyerekeket, a szorzótáblát pedig harmadikban. Ha kellett, visszafele is…

Még voltak őrsök, kisdobosok, nagydobosok. Őrsvezető, őrsi napló. És ha történt valami érdekes, vagy fontos dolog, esetleg valaki nagyon “rosszat” csinált, akkor azt a faliújságon közzétették. De ugyanígy adták tudtára a gyerekeknek azt is, hogy mikor lesz pld. fém, rongy, papírgyűjtés.

Hirdetés

Telente – ha nagy volt a hideg – szénszünet volt az iskolában. De olyan is volt, amikor kabátban ültek a padban, mert már kevés volt a tüzelő.

Az ötvenes években még volt osztályvizsga is, amikor szüleik jelenlétében adtak számot egy év alatt szerzett tudásukról.

Vizsgáznak Oldal Anna tanító néni növendékei a Horváth Mihály téri iskola első osztályában. Fanni néni már 44 éve tanít, és mindig a legkisebbeket. Borsai Gabi feleletét izgatottan figyeli édesapja, ő is Fanni néni tanítványa volt 30 évvel ezelőtt. Vizsga után elbúcsúznak a gyerekek. Borsai papa a szülők és a régi kis tanítványok nevében mond köszönetet. Az első bizonyítvány. És mialatt papák és mamák boldogan hazafelé indulnak kisiskolásaikkal, Fanni néni egyedül maradt.

Hirdetés

Hogy fáj ilyenkor, hogy elveszíti őket, hiszen egy évig az ő gyerekei voltak. Itt ültek ezekben a kispadokban. Az együtt töltött sok-sok nap mindmegannyi kedves emlék. A nagy igyekezettel leírt első szavak. Ismerkedés az egyszer egy rejtelmeivel, és az olvasás csodálatos tudományával. Az apró csintalanságok. Gondolatai visszaszállnak a távolabbi múltba is, négy évtized emlékeihez.

Ő írta ezeket a tankönyveket. Drága Fanni néni! Hány és hány levélben szólították így. Néhány napja egyik régi tanítványa így írt. Amikor elcsöndesedik az iskola, gondoljon arra, hogy volt tanítványai szeretettel őrzik emlékét, és mindig hálával gondolnak első tanítójukra. Drága Fanni néni! Jó pihenést a nyáron! Őszre új kis elsősökkel népesül be az iskola, hogy őket is megtanítsa az ábécére.

Forrás: retrograd2018.blogspot.com

Hirdetés

Hozzászólások: