Szoktátok kérdezni, hogy otthon tervezek-e letelepedni, és ha igen mikor. Nos…

Hirdetés

Szoktátok kérdezni, hogy otthon tervezek-e letelepedni, és ha igen mikor. Nos, otthon van a családom, a barátaim – bár barátaim most már szó szerint az egész világon vannak, de értitek – és a szülővárosom, Budapest, a világ egyik leggyönyörűbb városa. Igen, szeretnék hazamenni, csak amikor bejárod a világot akkor kinyílik a szemed, és meglátod hogy a dolgokat máshogy is lehet csinálni. Szóval ha választhatok akkor egy olyan helyen élnék, ahol többre tartanak egy normálisan felszerelt kórházat, mint egy stadiont, ahol a gyerekek nem a 100 éve bevezetett tantervet követik, hanem logikus gondolkodást tanulnak helyette, és ahol olyan miniszterek vannak az egyes területek élén, akik valóban a releváns témában tanultak és dolgoztak, nemcsak jóba vannak valakivel és tudták merrefelé kell nyalni.
Boldogan letelepednék otthon ha tudnám hogy kapok egy tisztességesen fizető állást (nem meggazdagodni akarok – csak normálisan élni), hogy a gyerekeim jó iskolába járnak, hogy ha bármi baj van akkor a kórházban ellátnak, és hogy a munkákkal eltöltött évek után jön a jól megérdemelt nyugdíj. Na már most ezek közül egyik sem állja meg a helyét. És ezek után bárki hibáztathatja azt, aki elmegy? Nem azért megyünk mert nem szeretünk otthon lenni, azért megyünk el mert többet érdemlünk annál, amit otthon kapunk. Ömlik a médiából a bullsh*t és a rasszista uszítás, szánalmas, hogy mennyire hülyének néznek minket.

Hirdetés

Nos, nem. Nem vagyunk birkák.
Ezeket a sorokat most épp Melbourne-ben írom, és az elmúlt három-négy évben nem sokat voltam otthon. Persze akkor is sokat utaznék ha miénk lenne a világ legjobb kormánya – csak akkor egy percig sem gondolkodnék azon, hogy otthon telepedjek le, a sajátjaink között, abban a kultúrában és világban ahol én is felnőttem, és ahol remélem az én gyerekeim is fognak. Nem az a megoldás, hogy külföldre költözünk. Az a megoldás, hogy Magyarországot tesszük egy élhető helyé. Magamat már leszarom, de a húgaim gyerekeit, a barátaim gyerekeit, az én gyerekeimet nem – ne vegyük már el tőlük azt az érzést, hogy milyen jó dolog magyarnak lenni. Kezdjük azzal, hogy ma elküldjük azokat az emberek a fővárosból, akik pénzcsapnak néznek minket.

Hirdetés

Hozzászólások: