Ma 7 éve, hogy nincs közöttünk Szita Bence..Az elkövetőket sorba vitte magával a halál

Szita Bence vértanúságának hetedik évfordulójára

Az alábbi költeményemet hét éve, Bence kaposvári búcsúztatásáról hazatérve, meggyötört lélekkel és megszakadni készülő szívvel írtam. Tudom, hogy ez a vers fájó emlékeket ébreszt. De Szita Bence emberi nagyságát csak úgy tudjuk méltóképpen értékelni, ha olykor-olykor újra szembenézünk a vele történtekkel és azzal a szívszaggató fájdalommal, amit Bence ilyen módon való elvesztése nekünk okozott.

Ám miközben a verset olvassuk, egy pillanatra se feledkezünk el Szita Bence tisztaságának és szentségének, a halálban is jelen lévő hatalmas erejéről és arról a szeretetről, mely Bencéből kiáradva, képes volt enyhíteni a szívünkben támadt keserűséget!

A kis mártír

(Szita Bence emlékére)

Megöltek egy kisfiút,
Egy angyalarcú gyermeket,
Szemeiben tiszta lélek,
Szíve csupa szeretet.

Meggyötörték gyönge testét,
Fájdalmasan kínozták,
Félholtan eltemették,
Mert nincs a földön igazság.

Keresték a gyermeket,
De megtört kis testét,
Öreg temető gödrében,
Vérbe fagyva lelték.

Romlatlan testét felemelték,Lemosták szent vérét,
Hófehér ingbe öltöztették,Hófehér szemfedővel fedték.

Az ártatlan gyermek testét,
Hófehér koporsóba tették,
Zokogva megsiratták,Aztán eltemették.

A kis mártír feje fölé,
Hófehér fejfát szúrtak,
A szent test hantjára,
Hófehér virágok borultak.

A mennyben tündököl,
Tiszta hófehér lelke,
S szánja a világot,Mely vele ezt tette.

Forrás: minden-egyben.com