Lakatos Levente a Norbi-ügyről: Szégyellje magát az, aki a külsőd miatt kritizál, vagy megszégyeníteni próbál.

Hirdetés

Tegnap este elárasztotta a Facebook hírfolyamomat Schobert Norbi ámokfutása, illetve az azzal kapcsolatos írások, kommentek sora. Habár az aktuális nyilatkozatával Norbi közvetlenül a kismamákat, anyukákat célozta, a sorok között minden egyes túlsúllyal küzdő, vagy a súlyával valaha küszködő embernek beszólt. Nem is nagyon akarok leragadni az édesanyák kritizálásánál, inkább egy általánosabb gondolatmenetet szeretnék veletek megosztani.Habár – ha kérdeznek – én is hajlamos vagyok kegyetlenül őszintén elmondani a véleményemet ügyekben, a vallási nézetek, a nemi hovatartozás, a politikai meggyőződés és a testi adottságok számomra tabuterületek. Nem azért, mert félek a súrlódástól, hanem azért, mert a felsoroltak az illető magánügyei. Azt gondolom, hogy aki ezen tulajdonságokat a másik ellen felhasználva kinyilatkoztat, mezei zaklató. Norbi esetében azt furcsállom, hogy megannyi, a médiában eltöltött év után miért nem ismeri fel, egy-egy hangulatszító mondatával valójában ugyanazt csinálja, mint az őt, és a családját kikezdő trollok.Senkinek nem kell megmondani, hogy mikor és milyen formában érezze jól, illetve rosszul magát a bőrében. Annak pedig, aki nem érzi jól magát a bőrében, hagyni kell, hogy maga mérlegeljen: mennyit hajlandó áldozni a változásra.

Hirdetés

Nemes felkínálni segítséget, de erőltetni, rászorítani, ijesztgetni szerintem kifejezetten káros.Nézzük az én példámat: jómagam a tavalyi évemet tudatosan, önszántamból fordítottam az életmódváltásra, tettem ezt azért, mert nem éreztem komfortosan magamat túlsúlyosan. Az elszántságot siker koronázta, de eszem ágában sincs másokat megszólni, amiért nem állnak be mögém a sorba és követik a példámat. A teljes igazsághoz hozzátartozik: a siránkozást nem szívlelem, ezért azoknál, akikben vállaltan ott az igény a változásra, mégis kifogásokat halmoznak, hajlamos vagyok finoman oda-odaszólva rámutatni, akadékoskodás helyett célszerűbb volna megoldások utáni kutatni. De ezt soha nem teszem kéretlenül.Amit talán Norbinak is tanácsos volna szem előtt tartania: soha nem az elhízás a probléma, az csupán következmény. Ha az ember nem egészségügyi okokból hízik el, akkor lelki eredőt érdemes keresni. A lelki problémák nagy részét viszont nem lehet ajtóstól a házba rontva megoldani, a bunkóság pedig nem motiváció. Innentől fogva mellékes, hogy például Norbinak igaza van-e bármiben, avagy nincs, a stílus okán vitaindítónak is nehezen használhatóak a szavai.Amik viszont engem Norbi szavainál is jobban megleptek, azok a Facebook-felhasználók reakciói voltak. Mi a fenéért érdekelné mondjuk egy, a gyermekét nevelő anyukát, hogy Schobert Norbi mit gondol a testéről? Ráadásul látatlanban, ismeretlenül, hiszen gyaníthatóan soha nem találkoztak, két szót se beszéltek… Kicsoda az életükben, életetekben, életünkben Schobert Norbi?

Hirdetés

Miért mérvadó egyáltalán a véleménye és miért veszitek, vesszük fel? Hogy juthatunk el odáig, hogy egy, a fogyástémában tett összes nyilatkozatával a saját termékeit reklámozó üzletember véleménye felzaklasson bennünket? Ez nagyjából olyan, mintha megsértődnénk a mosóport reklámozó rajzfilmfigurán, amiért fejhangon azt rikácsolja, nincs az övénél jobb termék, pedig mi egy másikban hiszünk.A közösségi médiának “hála” olyan világban élünk, amiben hajlamosak vagyunk mások véleményére alapozni az életünket, a döntéseinket. Sőt, gyakran direkt keressük azokat a megnyilvánulásokat, amikkel megcincálhatjuk a lelkünket. Lehet, hogy húszan megdicsérik az új hajformánkat, mégis azon az egyen akadunk le, aki beszólt miatta. Sokkal fogékonyabbak lettünk a negatív benyomásokra, pedig nem a zaklatóknak kell megfelelnünk, hanem önmagunknak. Szerintem a szerethetőségünk is sokban függ az önelfogadásuktól, aminek egyik összetevője valóban az, hogy otthonosan érezzük magunkat a bőrünkben. De tökéletesek soha nem leszünk, mindig akad majd valami, ami másoknak talán nem tetszik rajtunk. Lehet, hogy valaki szemében túlsúlyosak, vagy éppen túl soványak vagyunk. Valaki talán túl magasnak, vagy túl alacsonynak talál. Túl kicsi vagy túl nagy a melled?

Túl nagy, esetleg túl lapos a feneked? És? Miért volna baj, ha te úgy érzed jól, teljesnek magad? Szégyellje magát az, aki a külsőd miatt kritizál, vagy megszégyeníteni próbál. Ne hagyjuk, hogy bárki véleménye elvegye tőlünk a komfortérzetünk szabadságát! Kérted Norbi véleményét? Nem? Akkor szerintem ne idegesítsd vele magad, inkább tegyél rá magasról!

Hirdetés

Hozzászólások: