Helyzeti előnyből indult hozzám képest, mindenféle értelemben. Egyrészt ő ült, én álltam. Ő: szőke, nagyon fiatal, feltűnően szép.
Hirdetés
Helyzeti előnyből indult hozzám képest, mindenféle értelemben. Egyrészt ő ült, én álltam.
Ő: szőke, nagyon fiatal, feltűnően szép.
Én: “csak” szőkésbarna, sokkal kevésbé fiatal, maximum a korához képest jól néz ki kategória.
Egyenlőtlen küzdelem volt.
Megszólítottam:
– Ne haragudj, levennéd az ülésről a táskádat, szeretnék leülni.
– Már bocsika, de nem fogom letenni a földre, mert koszos lesz az alja!
– Nem kell letenned, elég, ha az öledbe veszed! Nem túl nagy, simán elfér!
– Ha az ölembe veszem, összepiszkolja a fehér farmernacimat. Úgyhogy bocsika, de nem.
– Ha sosem teszed a földre és tiszta, akkor hogy fogja összekoszolni a nadrágodat?
Ez már nehéz kérdésnek bizonyult, de nem kellett megvárnom a választ. Hátrébb felszabadult egy hely, a táskámat az ölembe véve leültem.
Néztem a nadrágomat, nem lett koszos.
Forrás: Facebook
Hirdetés