Helyzeti előnyből indult hozzám képest, mindenféle értelemben. Egyrészt ő ült, én álltam. Ő: szőke, nagyon fiatal, feltűnően szép.

Hirdetés

Helyzeti előnyből indult hozzám képest, mindenféle értelemben. Egyrészt ő ült, én álltam.

Ő: szőke, nagyon fiatal, feltűnően szép.

Én: “csak” szőkésbarna, sokkal kevésbé fiatal, maximum a korához képest jól néz ki kategória.

Egyenlőtlen küzdelem volt.

Megszólítottam:

– Ne haragudj, levennéd az ülésről a táskádat, szeretnék leülni.

– Már bocsika, de nem fogom letenni a földre, mert koszos lesz az alja!

– Nem kell letenned, elég, ha az öledbe veszed! Nem túl nagy, simán elfér!

– Ha az ölembe veszem, összepiszkolja a fehér farmernacimat. Úgyhogy bocsika, de nem.

– Ha sosem teszed a földre és tiszta, akkor hogy fogja összekoszolni a nadrágodat?

Ez már nehéz kérdésnek bizonyult, de nem kellett megvárnom a választ. Hátrébb felszabadult egy hely, a táskámat az ölembe véve leültem.

Néztem a nadrágomat, nem lett koszos.

Forrás: Facebook

Hirdetés

Hozzászólások: