A Nobel-díjas magyar fizikus mesélt a kezdetekről: Édesapám kőműves volt, édesanyám kétkezi munkásként dolgozott egy gyárban

A tudomány világa mélyre ás és kiterjed, azonban a Nobel-díjas fizikus, Krausz Ferenc szerint még a leggazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy minden tudományterület élvonalába kerüljenek.

“Sokkal kevésbé fogalmazhatják meg ezt az igényt kisebb országok”, állapította meg a fizikus, rámutatva, hogy egy kisebb államnak, mint például Magyarország, kiemelten kell fókuszálnia erőforrásait, hogy érzékelhető és értékelhető kutatási eredményeket érjen el. Krausz ugyanakkor leszögezte: a források bőkezű bocsátása nem garancia a világszínvonalú tudományos munkára, az infrastruktúra és a személyi feltételek egyaránt kritikusak e tekintetben.

“Azt megtanultam otthon, hogy a megélhetést azt munkával kell biztosítani” – mondta Krausz, aki munkásosztálybeli családból származik, és akinek a karrierútja a móri általános és középiskolákon keresztül vezetett Budapestre, majd Bécsbe és Németországba, ahol lézerfizikával kezdett el foglalkozni.

Az attoszekundumos (egy másodpercnek az egymilliárd milliomod része) fényimpulzusok kutatása az ő érdeklődésének középpontjába került, és 2001-ben tudományos csoportjával előállította és kimérte az első ilyen impulzusokat.

“Leírhatatlan volt az az érzés, amit akkor az ember érez” – emlékezett vissza a fizikus az áttörés pillanatára, amely olyan technológiák fejlesztésének alapját teremtette meg, melyek ma már a korai betegségdiagnosztika területén is úttörő szerepet játszanak. Krausz Ferenc és csapata egy olyan projekt részeként, amely Magyarországon több mint 10 ezer ember bevonásával zajlik, próbálják előrejelezni bizonyos súlyos betegségek kialakulását még az első tünetek megjelenése előtt.

A Nobel-díjas fizikus a tudományos munka érdemeiről és kihívásairól is beszélt. “Az élet szinte minden területén az egyik legnagyobb és legnehezebb kihívás az, hogy a helyes kérdéseket megtaláljuk: ez hatványozottan igaz a tudományra, a kutatásra” – mondta. Krausz szerint a kutatás során az egyik legfontosabb lépés a helyes kérdések felvetése, ami időigényes folyamat lehet, és hangsúlyozta a szenvedély és elkötelezettség jelentőségét a tudományos pályán. “Arra menjünk, amerre azt az utat látjuk, mely lenyűgöz bennünket” – tanácsolta a jövendőbeli kutatóknak.

Krausz Ferenc, akinek a munkásságát idén a fizikai Nobel-díjjal ismerték el, az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusok előállításáért kapta az elismerést két kollégájával, Pierre Agostini-vel és Anne L’Huillier-ral együtt. Az indoklás szerint a díjat azért ítélték oda nekik, mert módszereik “megnyitották az elektronok ultra-rövid időskálán történő vizsgálatának lehetőségét”.

A fizikus az RTL Híradónak adott interjúját itt nézheti meg: