A kutya, aki az erdőn keresztül vezette megmentőjét, hogy pár napos kölykeit megmentse

Egy átlagos nap hősiessé vált, amikor Alice Gill Shelnutt, a Southern Pup állatmentő szervezet alapítója, követett egy pásztorkutyát a mississippi erdők mélyére. A történet egy templom parkolójában kezdődött, ahol egy helyi férfi figyelmeztette Shelnuttot egy magányos fehér juhászkutyára, amelyet napok óta látott egy vidéki kereszteződés közelében.

Shelnutt és férje hamar rábukkantak a kutyára, aki éhezett és kimerült volt. Miközben óvatosan megközelítette, Shelnutt megkérdezte: „Segítségre van szükséged?” A kutya, mintha megértette volna a szavakat, lefeküdt, és megmutatta a hasát. Shelnutt azonnal észrevette, hogy a kutya kölykei valahol a közelben lehetnek.

Egy kis étellel és vízzel sikerült elnyerniük a bizalmát. Miután a kutya evett, elindult az erdő felé, Shelnutt pedig szorosan követte. „Mintha pontosan tudta volna, hogy segíteni akarunk neki” – mesélte Shelnutt. A kutya egy mérföldön keresztül vezette őket a kavicsos utakon és sűrű fák között, néha hátranézve, hogy ellenőrizze, még követik-e.

Végül a kutya az út menti árokhoz vezette őket, ahol kilenc apró kölyök bújt össze, legyektől hemzsegve. A kölyköket egyenként emelték ki és helyezték egy dobozba, miközben az anya kutya nyugodtan figyelte megmentőit. Úgy tűnt, felismeri, hogy gyermekeit biztonságba helyezik.

Hazatérve a házaspár meleg, biztonságos helyet készített a család számára, és az anya kutyát – akit Marathon Mamának neveztek el – megfürdették, megszabadítva a bolháktól és kullancsoktól. A kimerült kutya végre megpihenhetett, miközben kölykei melegen és szárazon szundikáltak mellette.

Nem sokkal később hatalmas vihar csapott le a vidékre. „Ha a kölykök még néhány órát az árokban maradtak volna, a vihar elmosta volna őket” – mondta Shelnutt. „Ez egy igazi csoda volt.”

Ahogy teltek a napok, Marathon Mama odaadó anyaként gondoskodott kölykeiről, miközben Shelnutt és férje vigyáztak rá. A kölykök napról napra erősebbek és játékosabbak lettek, készen arra, hogy néhány hét múlva új otthont találjanak a mentőpartnerek segítségével.

„Annyira ragaszkodó, és imádja, ha ott vagyok mellette” – mesélte Shelnutt. „A kölykei már kezdik felfedezni a világot, morognak, játszanak, és nagyon boldogok.”

Forrás: TheDodo