A kerti gyilkosok koronázatlan királynője: a leander

Hirdetés

Gyönyörű szépség, amelynek óriási rajongótábora van hazánkban is. Sorra cserélnek gazdát különleges virágú egyedek dugványai, hogy gondos ápolás mellett újabb élet keljen életre. A leander elmaradhatatlan a nyaralóból, a nyári teraszról, a présház előtti szelfikről. A mediterrán életérzés ikonikus virágának szépsége mögött erős méreg rejlik, amiről nem tudunk, vagy sokszor megfeledkezünk.
Halmos Monika
Nyár közepén megszaporodnak a hozzám intézett kérdések: ehető-e a leander? A sokadik kérdés után kezdtem el azon gondolkodni: talán unatkozó növénybarátok üldögélnek a nyaraló teraszán, egy korsó sör vagy pohár deres rozé mellett, bámulják a nyugágy fölé hajló leandert, ahogyan a délutáni szellő bele-belekap a ruhájába, és máris az jut eszükbe, vajon meg lehet-e enni? Jó, hogy megkérdezik. Mert nem.

Hirdetés

A nyárvégi esküvőkre tortával készülők is ezerrel bújják a fényképmegosztó oldalakat, ahol bizony lehet olyan tortákkal találkozni, amelyeket szépséges leandervirágokkal ékesítenek. Valószínűleg a cukrásznak fogalma sem volt arról, hogy az egyik legmérgezőbb növényről van szó!

Tehát ezerszer is újra leírom, hogy minél többekhez eljusson: a leander mérgező! Leginkább a növény tejnedve, de az arra érzékenyeknél a növény érintése is heves viszketést, égő érzést vált ki.

Annak ellenére, hogy tudunk néhány gyógyhatásáról, a leander házi használatától tartsuk távol magunkat!
A leander azok közé a botanikai remekművek közé tartozik, amelyekben gyönyörködünk, de közelebbi kontaktusba nem kerülünk vele. A virágköntösben ringó kerti gyilkosok koronázatlan királynőjét csodáljuk, szeretjük nézni, eltelünk az illatával – és a jó gazda gondosságával ügyelünk érinthetetlen szépségére.

Mérgező volta miatt fontos a rovarriasztó hatása. Görögországi barátnőm heves gesztusokkal mesélte, hogy az ajtóba, a teraszra azért kell leandert ültetni, mert elriasztja a legyeket, szúnyogokat.

Hirdetés

A leander (Nerium oleander) vagy babérrózsa igazi mediterrán növény, és ahogy melegszik nálunk is az éghajlat, úgy lesz egyre kedveltebb a hazai kertekben. Teraszokon, erkélyeken a balatoni nyaralók mellett szinte már kötelezővé vált egy-egy leander – vagy akár egy csoportnyi belőle. Noha nálunk nem lesz olyan szép a „leandersövény”, mint Dél-Olaszországban, ha jó helyre kerül, csodájára járhatunk virágpompájának. Jól mutat a gyepben, szoliterként, vagyis magányos növényként elhelyezve. Így akár egyetlen dekoratív példánnyal is csodát művelhetünk, és a tekintetet odavonzhatjuk a szépséges babérrózsára.

A leander legtöbbször több ágas, tömött bokorrá, ritkábban törzses fává nevelhetjük.
Lombja ezüstös zöld, levelei lándzsásak, a fonákukon kissé molyhosak. Örökzöld növény, ami azt jelenti, hogy mindig van rajta lomb, ám leveleit is folyamatosan hullajtja, míg mindig újabbak fejlődnek az ágakon. Nem is a tűnő lombja miatt, inkább különlegesen szép virágai miatt lett oly kedvelt. A hajtásvégeken nyíló szimpla, dupla vagy olykor a duplánál is gazdagabb virágai a fehértől a rózsaszínen át egészen a mályvaszínű variációkig számtalan változatban megjelennek. Mivel mediterrán növény, imádja a napot, a meleget. Bőséges öntözést kíván, és mivel hosszan virágzik, tápanyagigénye is nagy. Még nyár végén is érdemes tápoldatozni, hiszen ha hosszú az ősz, akkor még sokáig örvendezhetünk virágai láttán.

Hirdetés

Akinek van, tudja: a leander kényes jószág. Ahogy közeledik a tél, be kell vinni a hideg elől. A leanderek „sétáltatásával” nem érdemes megvárni az elő fagyos napokat. Ugyan 1-2 fokos mínuszt kibírnak a jól fejlett növények, de külső és belső hőmérséklet különbsége sokkot idézhet elő, és ez erősen visszavetheti a növényt a fejlődésben. Legjobb azt a napot kiválasztani, amikor a kint és bent is, a téli szálláshelyén hasonló a hőmérséklet. Így a dédelgetett szépségünk ereje teljében indul neki a télnek – és boldogabban sóhajt majd bele az új tavaszba.

Fotó: Rózsakunyhó
Forrás: egy.hu

Hirdetés

Hozzászólások: